Facsemete

2020. november 9-10-én legfőbb feladatunk az volt, hogy felkészüljünk/átálljunk a digitális oktatásra. Mindeközben - talán észrevétlenül - Cséffán Csaba iskolánk gondnoka, egy facsemetét ültetett el a gimnázium udvarán.

A facsemetét még tavasszal igényeltünk a Fenntarthatósági Témahét keretén belül, de a járvány miatt őszre halasztották a kiszállítást.
Nem várhattunk vele, mielőbb földbe kellett helyezni. Egy, a vidékünkre jellemző magyar kőrist (Fraxinus angustifolia) kaptunk a Tiszakürti Arborétumból: remélhetőleg szép, erős, magas fa lesz majd belőle! Talán árnyéka alatt eltűnődünk majd évek múlva, hogy milyen különös év is volt ez a 2020-as esztendő. Nem tudtuk, tudjuk, mi történik ezzel a világgal, s milyen jövő vár majd ránk.

A reformáció elindítója, Luther Márton ismert mondása arra tanít, hogy reménységgel tekintsünk a jövőbe. Persze ne áltassuk magunkat, de azért ne is essünk kétségbe: tegyük a dolgunkat, s bízzunk, hogy a nehéz idők után jobbak is jönnek majd. Vagy talán a nehéz idők is értelmet nyernek…

Különös egybeesés, hogy ez a fácska éppen november 10-én került az Erkel udvarán a földbe: Luther Márton születésnapján…