Koszorúzás Aradon

175 év után

Erkeles tanári pályám első évében Boros Mihály tanár úrnak köszönhetően utaztam Aradra megkoszorúzni a 13 hős tábornok emlékobeliszkjét – megmaradt bennem, hálát érzek a mai napig. 2016-tól évente látogatok ki, hiszen közbenjárásommal testvériskolai kapcsolat alakult a Csiky Gergely Főgimnázium diákjaival, kollégáival. A Rákóczi Szövetség pályázati forrásának (DU/2024/M15/24) hála 2024. március 15-én, péntek reggel 6:30-kor 17 fővel indultunk el újra e nemes küldetésre. Ez alkalommal összejött a terv, hogy a gyulai középiskolák között is mélyítsük el a kapcsolatokat, hiszen a pozitív tapasztalatok közös projektek megvalósítását indukálták a múltban is. Célunk, hogy a jövőben is tudjunk együttműködni. Ezúttal is Varga Enikő tanárnő segített ebben, aki a Gyulai SZC Harruckern János Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium magyartanára, nem mellesleg felsőfokon beszél románul. Vele 6 fős tanulói gárda utazott. Szeretettel vittük magunkkal Bagyinszki Zoltánt, aki Gyula város egykori kultúrtanácsnoka. Ő számos szálon kötődik Aradhoz: pl. testvérvárosi kupák szervezése, szecessziós épületek feldolgozása. Jelen esetben fotózással segítette a napunk megvalósulását.

A lelkes csapat a Csiky főépületének bejárata mellett a névadó újra felállított (2023.10.) szobrával.

Érkezésünk után – Spier Tünde igazgató asszony igazolt távollétében és elengedhetetlen online érdeklődése mellett – Nyári Melinda, igazgató-helyettes asszony üdvözölte a résztvevőket, majd egy rövid ismerkedést követően – amelyet Hasas Paul tanár úr kellő humorral vezetett – az iskolai megemlékezést néztük meg. Az ünnepség emberközeliségét és erejét két momentum adta. Az egyik, hogy Drug Melinda és Popa Armand zenetanárok irányításával egy kb. 30 fős gyermekkórus énekelte a legszebb március 15-ei dalokat, valamint a líceum udvarán faültetéssel emlékeztek Wittmann Rudolfra, az iskola 2015-ben végzett diákjára, aki önkéntesként harcolt az ukrán hadseregben és tavaly októberben esett el az ukrán–orosz fronton. Könnyfakasztó volt az a gondolatfolyam, amelyet Lehoczky Attila történelemtanár mondott, hiszen párhuzamot vont Wittmann Rudolf és az 1848-as márciusi ifjak áldozatvállalása között. A nézők között jelen volt Wittmann Gizella, Rudolf édesanyja, valamint a Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola képviselői, emellett a gyulai Erkel és a Harruckern diákjai, kollégái. Szívmelengető pillanatok voltak, különösen az édesanya melletti, közös főhajtás Wittmann honvéd előtt, akinek rügyező emlékfája immár a tavaszi virágzást várja.

Főhajtás Wittmann Rudolf édesanyjával a frissen elültetett fa mögött.

Az iskolából Hasas tanár úr vezetésével rövid városnéző túrát tettünk, amelynek kötelező elemei: a Szabadság-szoborcsoport, az új piactér, a színház (Teatrul Clasic Ioan Slavici), a főutca parkja, a régi Csiky gimnázium épülete (ma Colegiul Naţional Moise Nicoară) és a Maros-part mentén a Kultúrpalota. Nagy szerencsénkre a március 1-jén újranyitott épület múzeum részébe is bemehettünk. A tárlatot kérésünkre Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke mutatta be. A kiállítás szinte minden eleméhez bőséges beszámolót kaptunk, már ezért megérte eljönni. A magyar romantikus, historizáló, akadémikus és realista festészet nagyjai (pl. Benczúr, Munkácsy, Than, Feszty, Orlai-Petrics, Pataky) mellett megismerkedhettünk az Aradon kivégzett tábornokok, illetve Kossuth néhány ereklyéjével is.

Fekete Károly elképesztő memóriával mesél Feszty Árpád legendás, hatalmas, újra kiállított Triptichonjáról.

Megfáradva, de törve nem indultunk el újabb városnéző körútra, amelynek egyetlen elengedhetetlen, állandó és kultikus pontja: a McDonald’s. Az egyórás szabadprogram hamar eltelt, így jóllakottan visszatértünk a kisbuszunkhoz, hogy az utolsó kultúretapot is végrehajtsuk. Hazatérésünk előtt még koszorút helyeztünk el az aradi 13 emlékobeliszkjénél, tettem egy rövid történelmi áttekintést, amelyben az 1848/49-es események kapcsán összekötöttem Gyulát és Aradot. Összességében méltóképpen emlékeztünk az 1848. március 15-ei események 175. évfordulóján. Ha módunkban áll, akkor jövőre is megismertetjük a diákok egy kiváltságos csoportjával a magyar történelem dicsőséges és zivataros időszakait. Reményeink szerint addigra a Wittmann-fa már árnyékot is fog adni…

Az aradi vértanúk emlékobeliszkjénél koszorúzik az Erkel és a Harruckern diákcsapata.

Fodor György
magyartanár, szervező