• Főoldal
• Történet
• Versenyek
• Témakörök

"Csak művelt nemzet tarthatja fenn magát Európa népei között, tehát a nemzet jövője kulturális előre haladásától függ. " Eötvös József

1216-ban II. Endre király adománylevele említi először a bencés kolostorral is rendelkező Zyntha-rew települést (a név előtagja az itt birtokkal rendelkező ősi Szente-Mágócs nemzetséghez kapcsolható, a rew szó pedig átkelőt jelent). A mongolok 1241-es betörése idején elpusztult. 1367-ben már a budai káptalan birtoka gyanánt kereskedelmi gócpontnak számító mezőváros volt. Mátyás király felhatalmazásával Szeged 1475-ben Zentát fegyveres erővel megtámadta, s ideiglenesen elfoglalta (a káptalan jogtalan adószedése miatt). II Ulászló király 1506-ban szabad királyi városi rangra emelte.
Az 1526-os mohácsi csata után a törökök földig rombolták, s a lakosság szétfutott. A török a 17. században már Széntának nevezett pár száz fős szerb település mellé kisebb várat épített. Az 1686-as első csata után 1697. szeptember 11.-én zajlott második, világhírű csatában Savoyai Jenő császári hadvezér serege a Tiszán való átkelés közben megsemmisítette a török hadakat (mintegy 25 � 30 000 török katona esett el).

Ezután a Tiszai Határőrvidékhez tartozott (főleg szerb határőrök lakták), amelyet 1741-ben megszüntettek, s a szerb lakosság tömegesen kivándorolt az orosz Besszarábiába (ahol a mai napig is létezik Zenta nevű község) és a Temesi bánságba. Szabad kamarai kerületté, majd 1790-ben szabad korona-kerületté szervezték át. A szerb lakosság helyére 1753-ban magyar és szlovák családok érkeztek. 1755-ben már templomot és parókiát építettek A szlovákok (az 1785-ben betelepített szaporozseci kozákokkal együtt) beolvadtak a magyarságba. 1769-ben leégett szinte az egész város (mintegy 729 épület), de egy év alatt újra felépült (ekkor emelték a főtéren a Szt. István templomot is). 1795-ben és 1831-ben kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot.

1848-ban Zentát is a vármegyéhez csatolták, s rendezett tanácsú város lett. A zentai szerbség árulása miatt vezérüket, Baderlicza Áczó nagybirtokost kivégezték. 1849. február 2.-án a Brenovački Jevo vezette húszezer fős szerb csapat elől a magyar lakosság hiába próbált a nádasokon keresztül menekülni (a "nagy szaladás") - a két napig tartó szabad rablásban és öldöklésben mintegy kétezer ember halt meg. A legyilkoltak fejét levágták, s az emberfejekből óriási piramist raktak a főtéren lévő Szentháromság szoborra.
A kiegyezés után 1873-ban megépült a tiszai fahíd. 1889-ben a vasutat adták át a forgalomnak, amellyel összekötötték Szegeddel, Szabadkával és Ó-becsével. 1876-ban megnyitotta kapuit a gimnázium is. 1880-ban befejezték a folyami kikötőt, s 1908-ban vashíddal váltották fel a régi fahidat (mert az 1902-ben leszakadt) és felépült a rakpart. 1895-ben Ferenc József Zentára látogatott, s a város ennek kapcsán bevezette a villanyvilágítást (az egész Délvidéken először) és aszfaltjárdákat épített. 1911-ben a főtéri Szt. István templom és a városháza leégett, s bár a templom nem, de 1914-re új városháza épült.
A háború után visszaesett a város, bár a 30-as években némi fellendülés volt tapasztalható. 1922-ben itt alakult meg az Országos Magyar Párt. A II. világháború után az 1960-as években indult meg az újabb fejlődés: 1963-ban felépült az új tiszai vashíd (a korábbit 1941-ben felrobbantották), s kiépült az ipari zóna és a kikötő.

A település látnivalói:

• Városháza (1914): szecessziós épület
• Szt. István plébánia és kápolna (1907): nereneszánsz. Barabás Miklós három olajfestménye díszíti.
• Tűzoltólaktanya (19.sz. végi): szecessziós építmény
  
• Gimnázium (1884)
  
• Kis Szent Teréz Emléktemplom (a Kertekben): 1996 óta építik a zentai csata emlékére. A valamikori főtéri Szt. István templom oszlopai övezik a főbejáratot.
• zentai csata emlékmű (Tisza parti lakótelepen): az 1990-es években épült emlékmű a valamikori Porond-szigeten álló 19. századi Eugen-szobor maradványaiból készült.
• Jézus Szíve katolikus templom
• Szent Antal katolikus templom
• görögkeleti templom (1774)
• Városi Múzeum (régészet, néprajz, képzőművészet)
• az 1849-es áldozatok emlékműve
• az 1944-es magyar áldozatok emlékműve (1994)
• Stevan Sremac szülőháza és mellszobra
• Népkert (1867, 34 holdas)
• Rendezvények: Énekelt Versek Fesztiválja (május), Nyári Ifjúsági Játékok (július, a Délvidék legtömegesebb ifjúsági fesztiválja), Sokadalom (augusztus)
  
  
  

  A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium új alapítású iskola: 2003-ban a vajdasági autonóm tartomány képviselőháza hozta létre, érzékelve az igényt egy matematikai és természettudományi tehetségeket kiemelten felkaroló iskola iránt. Az iskola felszereltsége nem hagy kívánnivalót maga után: szerves egységet képeznek az oktatási épületek, a kollégium, és az étkezde. Ez lehetővé teszi, hogy az ide a felvételi vizsgán bekerült diákok közösségben kerüljenek egyre közelebb a matematikához. A munka meg is hozta gyümölcsét: szinte indulása első percétől fogva a Bolyai diákjai szép sikereket érnek el a helyi és országos versenyeken, valamint a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen is. A program tartalmazott látogatást Szabadkára, Újvidékre és Adára, valamint kulturális programokat, ahol például a bolyais diákok is bemutathatták színjátszó tudásukat a Brian élete c. nagy sikerű film színpadra vitelével. A versenyt a zentai városháza ülsétermében tartott díjkiosztó zárta.

  A találkozón az alábbi előadások hangzottak el:

  • Pejin Attila: Zenta története
  • Dr. Urbán János: Érdekes összegek a matematika világából
  • Dr. Kántor Sándorné: Híres XX. századi magyar matematikusok a Délvidékről