Kollégiumi események

Színházlátogatás

Ismét kulturális programot szerveztek nekünk a kollégiumban, bár először mindig hárítjuk e nemes gesztust, de kellő nevelőtanári rábeszélésre, no és egy kis motiváló „engedmény” hallatán, néhányan meggyőzhetőek vagyunk. Február 3-án azonban majdnem lemaradtunk egy szép táncművészeti előadásról. Igaz, hogy önként jelentkeztünk, de időközben meggondoltuk magunkat, úgy éreztük, jobban járunk egy kis alvással a hosszú és fárasztó iskolai nap után. Gondoltuk mi, de a programot szervező nevelőtanárunk  már teljesen másképpen vélekedett erről, s nem is rejtette véka alá véleményét a dologról. Oly mértékben eltért az álláspontunk, hogy feleslegesnek tartotta meggyőzésünkre fecsérelni drága idejét, egy laza mozdulattal „becsukta” a szobaajtónkat, s a fiúkkal elindult a színházba. Nekünk sem kellett több, szavak nélkül is megértettük mondandóját, s jobbnak láttuk, ha öltözködési rekordot döntünk, s futásban 700 méteren csúcsot javítunk. Így aztán majdnem előbb léptük át a színház kapuját, mint a fiúk. A nagy ijedség, s a rohanás miatti sokk aztán kezdett enyhülni, hiszen megkezdődött a Trigatu klasszikus és kortárs indiai tánccsoport előadása, melynek címe, Sziddhátra. Igazából ez egy „Buddha-történet”, mely a gondolkodó ember lelki, szellemi fejlődés történetét meséli el. A szereplők a tánc-színházi jelenetekben mesélnek egy-egy hindu istenség szimbólumairól, vagy konkrétan eljátsszák, illetve eltáncolják az ahhoz kapcsolódó Sziddhátra történetet. .Megtudhattuk hogyan született Ganésa, az elefántfejű isten, vagy, hogy Síva hogyan tekeri fel hajába a Gangá folyót, hogy megmentse ezzel az embereket, akiket áradás fenyeget. Természetesen ezt az előadás leírásából tudtuk meg, de ha nem lettünk volna ilyen tájékozottak, akkor is nagyon szép, lélekemelő estében lett volna részünk, de ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, mindig kell egy kis „támogatás”, melyet ezúton is köszönünk!

Gyula, 2022. február 3.

Sipos Anna 9.A


Hagyományőrző házi ping-pong verseny a kollégiumban.

Ezen a napon sem unatkoztunk „második otthonunkban”, mára már hagyománnyá vált asztalitenisz versenyen mérhettük össze tudásunkat, ügyességünket. A képzeletbeli dobogó legfelső fokára ismét Kiss Bogi 12. évfolyamos diák állhatott, 2. helyen egy új reménység, Farkas Zoltán (10. évf.) végzett, de Horváth- Ozsvár Örs (10. évf.) is dobogós helyet foglalt el.

Gratuláció nekik, de egyben minden résztvevőnek is, hiszen nem (csak) a győzelem a fontos, hanem a részvétel is! Természetesen senki nem távozott üres kézzel, egy kis vigaszdíjban mindenki részesült. Reméljük, hogy a délután jó hangulata még a nézőket, szurkolókat is kárpótolta, s talán bátorságot adott a következő háziversenyen való induláshoz is mindenkinek.

2022. január 11.
Restye Barnabás 10. B. 


Szeretet ünnepe a kollégiumban   

 „Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra
.”

Már novemberben elkezdődött az adventi időszak a kollégiumban, szépen feldíszítettük a közös tereket, a szobáinkat, s megkezdtük az ünnepi műsor gyakorlását is. Mi, 9. évfolyamosok egy gyertyás előadással, s versrészletekkel készültünk, s mivel tavaly a Covid miatt az akkori 9. évfolyamosoknak ez elmaradt, az idén ők is csatlakoztak hozzánk. Árnyjátékukkal Jézus születését mutatták be. A végzős diákok közül Szabó Tímea egy mesét és két karácsonyi dalt énekelt Perlaki tanár úr zongorakíséretével. Huli Zsófi pedig a műsor levezetését vállalta.

Így talán csak felsorolásnak tűnik a beszámoló, de sajnos azt a meghitt hangulatot csak az tudta átélni, aki jelen volt. Remélem ezt az összes kollégista így gondolja, s a meghívott vendégeink is. Az ünnepi vacsora már majdnem olyan volt, mint egy igazi családi ünnep. A közös élmény sokat segített a beilleszkedésben, a kollégiumi élet megismerésében.

2021. december 13.
Kádas Alex 9. B.

 


A világ mindig vidámabbnak látszik egy mosoly mögül, avagy, mese a kollégiumi mikulásról.

 

Szamáron jött a Mikulás, földig ért a lába, tele volt a puttonya, mely lehúzta a sárba.

Kollégium ajtajában megtorpant a pára, se előre, se hátra, földbe gyökerezett a patája.

Jó Mikulás kérlelgette, biztatgatta, de hiába, puttonyának tartalma, így ott ragadt a sárban.

Hideg ide, hideg oda, mit lehetett tenni, egy mosolyért, a csacsihoz, a kertbe kellett menni.

Szokatlan közlekedési eszközt választott az idén a Mikulás, de hát ebben az ínséges időben, ugye ha ló, - akarom mondani hó és rénszarvas nincs -, jó a szamár is. Jó bizony, de még milyen jó, pláne ha ezzel a gesztussal egy kis mosolyt csalhatunk a „munkában megfáradt” diákjaink arcára. No, és az sem egy utolsó szempont, hogy igen kis költségvetésű, környezet és emberbarát „jármű”. Mindezen pozitív megközelítések hidegen hagyták a mi csacsinkat, sőt mondhatnám azt is, nem nagyon díjazta ezt a „mikulásosdi” játékot. A kollégium udvarán, annak is a legsötétebb zugában (ahol senki sem láthatja) csökönyösen földbe eresztette a lábát. Mondhatjuk úgy is az érthetőség kedvéért, se előre, se hátra. Kérlelés, harag, majd ismét, ugyanebben a sorrendben, de semmi. Nógatás, nógatás és ismételten nógatás, de a mi szamarunk kőszoborrá merevedve csak állt és magasra csapott füleivel jelezte, „ma minden úgy lesz, ahogy én akarom”. Valószínűleg a szamárban nem volt oly mértékű szereplési vágy, mint a Mikulásban. Azért a jó öreg nagyszakállút sem ejtették a fejére, hiszen tudta, „okos enged, szamár szenved”… Most akkor hogyan tovább, vakarta a fejét a gazda is? Drága jó Danikám, hát cserbenhagytál? Ilyen szégyent! Ej, te bitang jószág, hát nem lesz ma vacsorád! Hát láss csodát, ennek a „kedves biztatásnak” már a mi csacsink sem tudott ellenállni. Önszántából, de csakis a saját jószántából, meglódult a bejárat felé. Hej, volt nagy öröm, dínom – dánom hetedhét határon. Korai volt ám az öröm, mert ugye, a „jóból is megárt a sok” (vagy az ebből fakadó sokk) gondolta a bestia pára, s újfent megtorpant, most éppen a bejárati üvegajtó árnyékában. Szóval, se előre, se hátra! (megint!) Jól van, most már elég legyen, mindjárt túljárunk mi az eszeden! Hívjuk ki a gyerekeket! Úgy is történt, jöttek sorban, gondolták, már ez sem a régi, megint mit tettünk, hogy „polgárvédelmi riadóra” a leghidegebb időben kell ide kijönni. Jöttek is a csengőszóra, (mint azt a tűzriadókon megszokták) ki egykedvűen, ki duzzogva. Amikor aztán kiértek, az ő lábuk is a földbe gyökerezett. Álmélkodva nézték ezt a nagy csudát, mert ilyet még sosem látott a kollégium apraja-nagyja, hogy egy csacsi hoz egy mikulást. Az sem általános persze, hogy a nagyszakállú helyett, egy ismert „menyecske” színlelte a Mikulást. Volt nagy dínom-dánom, heje-huja vigalom, s a jó pára, hogy gazdája, s a mikulás, megbocsássa makacsságát, úgy neki iramodott, hogy az összes gyerekkel a hátán, egyfolytában kocogott, na, jó, inkább ballagott. Volt persze olyan is, ki mások biztatására meggondolatlanul ült fel a csacsi hátára, s menet közben megfogadta, neki bizonyosan, soha, de soha nem lesz ez a kedvenc sportja! Olyan is akadt, ki egy kisebb csacsivágta közben, életellenesen fenyegette meg a szamarat, s az azt vezető kollégista társakat. Évi néni is fittyet hányt a vacsorára, velünk örült egész este, hiszen az a fránya konyha úgyis mindig megvárja! A szamárság persze nem csacsiság, tudjuk most már mindannyian, nem cserélnénk hat lóra sem e türelmes, kedves párát.

A mikulásnak meg azt üzenjük, jövőre tömje meg kicsit jobban a zsákját, mert ha újra szamáron jön, lehet, hogy ismét itt találja a most végzős csoportját!

Hát itt a vége, fuss el véle, őrizd ezt a kis mesét, az emlékeid rejtekében.

2021. december 13.                                     

 Nagyné Halmos Judit
  /koll. nev. tanár/


Mi „új laikusok” lettünk

Ebben a tanévben érkeztem a romániai Zerindről, s bizony sok tapasztalatot, élményt gyűjtöttem már e rövid idő alatt is az iskolában, s a kollégiumban is. Legutóbbi éppen a laikus újraélesztés tanítása volt.

A kollégiumban minden 9. évfolyamos tanulót „kiképeznek” a nevelőtanárok arra az eshetőségre, ha hirtelen szívmegállás következne be valakinél a közvetlen környezetünkben, miként kell cselekednünk. Az első percekben tudunk legeredményesebben (súlyos agykárosodás nélkül) segítséget nyújtani, a mentők megérkezéséig.

Először azt gondoltam, ez nekem nem fog menni, de végül annyit gyakoroltuk, hogy most már, ha álmomból felébresztenének, akkor is tudnám, 2 befúvás + 30 kompresszió. Természetesen fontos a helyes vizsgálat, a szabad légút biztosítása, s megannyi apró lépés betartása, de, hogy éles helyzetben tudnám-e alkalmazni? Nos, remélem, ezt soha nem kell kipróbálnom!

2021. október 20.
Sipos Annamária 9. A. 


Jazz-koncert

A Free Style Chamber Orchestra ifjúsági koncerttel nyitott október 7-én a Gyulai Várszínház. A kollégiumból 61 tanuló, Tünde néni és Noémi tanárnő látogatott el az eseményre. Először az eredeti Debussy-darabokat Bogányi Gergely zongoraművész szólaltatta meg, majd a zenekar előadásában következett mindezek jazz feldolgozása. Megmondom őszintén, eddig nem ismertem, nem hallgattam ezt a fajta zenei stílust, tartottam is a koncerttől. Az előadás után már másként nyilatkozom, meglepett ez a zenei sokszínűség, improvizáció. Végül is tetszett a koncert. nem azt mondom, hogy folyton jazzt fogok hallgatni, de most már nem idegenkedek attól, ha ilyen jellegű előadáson kell részt vennem.

Bóné Anna 11. A

 


Középkori térzene

A Térzene Program keretén belül, kollégista társaimmal a Rondellánál Noémi tanárnő kíséretében egy koncerten vehettünk részt. A Sonivius Vappae zenekar előadásában középkori térzenével ismerkedtünk meg. Megcsodálhattuk azokat a hangszereket, melyekről már eddigi tanulmányaink során hallottunk. Nekem különösen tetszett a középkori duda, tekerőlant és a dobok változatos megszólaltatása. A hangszerek játéka mellett a felcsendülő énekhang tette izgalmassá az előadást. Megtudtam, hogy ennek a komolyzenei sorozatnak az a célja, hogy a parkokban, tereken felcsendülő zenei stílusokkal ösztönözzék az embereket a zene szeretetére.

Összességében jól éreztem magamat, szerintem nagyon jó időtöltés volt, ha máskor is lesz ilyen lehetőség szívesen élek vele.

Nagy Vivien 11. B


K O L I M P I A

Ebben a hónapban ritkán töltöttük a szabadidőnket a kollégium falai között. Szinte naponta kínáltak fel számunkra újabb programokat. Már kezdtünk immunissá válni a sok városi rendezvényre, amikor Balázs tanár úr ismét toborzásba kezdett. Először igyekeztünk „megúszni” a dolgot, de az esemény nevének hallatán „Kolimpia”, mégis felülkerekedett a természetes kíváncsiságunk. Mi a csuda lehet az? Megkaptuk a magyarázatot, és már össze is állt a 10 fős csapat, melyben minden évfolyam képviseltette magát, de a többség határon túli diák volt. A Part utcai Göndöcs Benedek kollégium (ők szervezték) melletti füves területen zajlott a versengés az 5 kollégium között. Játékos ügyességi feladatokat kellett teljesíteni, mindenkinek más versenyszám jutott. (ügyességi kerékpározás, célba dobás, stb.). Lelkesen biztattuk egymást, és feltett szándékunk volt a dobogó legfelső fokára állni. Sajnos arról lecsúsztunk, mert a Harruckern kollégium letaszított minket, de a dobogó 2. fokát birtokba vehettük az eredményhirdetésnél. Az oklevél mellé egy tortát is kaptunk, így ha jövőre ismét megrendezésre kerül, már ezért is megéri elmenni. Természetesen most sok tapasztalatot gyűjtöttünk, így legközelebb csak az aranyéremmel leszünk elégedettek.

Szabó Ajsa 11.C


Autómentes nap

Alig kezdődött el a suli, máris egy városi rendezvény segítője lehettem hat kollégista társammal együtt. Az én feladatom az óvodás gyermekek játékos feladatainak irányítása, segítése. Meglepődtem milyen ügyesek és lelkesek ezek az apróságok, akikről azt gondoltam, nem is tudok majd mit kezdeni velük. Nagyon ügyesen kerékpároztak és olyan szépen színeztek, hogy Kukár tanár úr is adott volna rá egy-egy gumicsizmás ötöst. A sok-sok feladat közben úgy elrepült az idő, hogy már csak arra lettem figyelmes, itt is vannak kollégiumi társaim, s készen állnak tudásuk összemérésére a város középiskoláival. Természetesen ők teljesítettek a legjobban, és értékes jutalomban részesültek. (kerékpárboltban levásárolható vásárlási utalvány, húsz ezer ft/fő értékben, fürdőbelépő, kulacs, fényvisszaverő mellény, prizma, csengő, stb). Örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek, így a várost is kicsit jobban megismerhettem. Jövőre ismét szeretnék jelentkezni erre a feladatra.

Schneider Erik 9.A