Vendégünk volt Garaczi László

Garaczi László, szómasszőr

 Az elmúlt két évben olyan kiváló írókat-irodalomtörténészeket láthattunk vendégül a néha már-már kávéházi hangulatot idéző magyaróráinkon, mint Orcsik Roland, Orbán János Dénes, Benedek Szabolcs vagy Bíró-Balogh Tamás. A sornak viszont még nincs vége, hiszen nemrég Békéscsabára látogatott Garaczi László, és ha már Gyula és Csaba úgyis olyan közel van egymáshoz, hogy szinte látni lehet a "szomszéd falu tornyát", az író nagy örömünkre útba ejtette szeretett városunkat, s március 28-án, kedden 11 óra körül begurult autójával a gimnázium melletti hepehupás placcra. A fent említett író-kvartett így kvintetté avanzsált.

Ennek a rendhagyó magyarórának a célja nemcsak az volt, hogy közelebb hozza a kortárs irodalom egy fontos alakját hozzánk, és testközelből is szemrevételezhessük Őt, hanem az is, hogy az emelt szinten érettségizők élőben lássák és hallják 13. számú tételük, a Pompásan buszozunk! szerzőjét.

A Pompásan buszozunk! ismerős lehet a már érettségizettek számára, hiszen a tavalyi évben került a húsz – az Oktatási Hivatal által kiválasztott – irodalmi tétel közé. A kötet az Egy lemur vallomásai alcímet viselni, annak is a 2. része ez. A lemur-sorozat első darabja az 1995-ben megjelent Mintha élnél, a harmadik a 2010-es Arc és hátraarc, a negyedik rész a 2015-ben kijött Wünsch híd – az ötödik pedig készülőben van.

A lemur szónak két jelentése van:

1. Macskamajom.

2. A római mitológiában a halottak szellemét hívták lemurnak, akinek egy meghatározott napon a hozzátartozók ajándékokat vittek annak érdekében, hogy az eltávozott ne jöjjön vissza kísérteni, illetve így emlékeztek az eltávozottra, emlékeztek a múltra.

Garaczi László, elmondása szerint, nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget a lemur motívumnak, inkább az emlékezést, a nosztalgiázást, a gyermekkor felhőtlen világába való visszatekintést szimbolizálja vele. „Olyan visszamenni a múltba, mintha egy halott világba menne vissza az ember, hiszen nem mozdíthatók a dolgok.” Az egész mű egy visszaemlékezés, mely önéletrajzi lenyomatokat tartalmaz. A Pompásan buszozunk! a főhős általános iskolai életét mutatja be, s a '60-as években játszódik. A történet arról szól, hogy a főszereplő kisdiák csúzlival fejbe lő egy titkárnőt, aminek a jutalma nem marad el: igazgatói intő. A nap végeztével a főhős nem akar hazamenni, hisz tudja, hogy otthon a szülők „nem fognak örülni” a friss beírásnak, így leül egy padra, és végiggondolja az életét. Azaz a mű cselekményének nagy része a kisfiú fejében játszódik, aminek számos groteszk kép és jelenet az eredménye. Sokszor pont ezért nem is lehet elválasztani a képzeletet a valóságtól. Hol visszautal a múltba, hol előre a jövőbe. Az elbeszélő személye folyamatosan változik, ami a személyiség bonyolultságát, rétegzettségét hivatott szimbolizálni. De nemcsak az elbeszélő személye, hanem a tér, az idő és a környezet is folyamatosan változik a műben. A vége természetesen az, hogy a kisdiák hazamegy, és szembenéz esetleges büntetésével.

Nagyon szórakoztató és rendkívül könnyed regény a Pompásan buszozunk!, ugyanakkor sok társadalomkritika, történelmi és politikai utalás is van benne, minek következtében az ember olvasás közben kellemes ambivalenciát érezhet. Nemcsak a laza szöveg, a nagyszerű kikapcsolódás élménye van jelen: a felszíni réteg alatt súlyos dolgok lappanganak, melyeket a szoros olvasás és egy kis háttértudás segítségével fel lehet fejteni, ezáltal a mű értelmezési spektruma kb. kétszeresére tágul.

A beszélgetés nyugodt mederben folyt, Kiss László tanár úr kérdezett, Garaczi László pedig nagy kedvvel, tartalmasan válaszolt minden kérdésre. Aztán hipp-hopp, meg is szólalt a csengő, így az osztály kénytelen-kelletlen feltápászkodott, de ahogy elnéztem a csoportot, kétszer- háromszor ennyi ideig is simán „elbuszoztunk” volna a szerzővel.

Az óra végén ki fotózkodott, ki könyvet dedikáltatott. De mindnyájan egy kicsit sokkolva voltunk, hogy az író, akinek a művéből június 8-15. között esetlegesen felelnünk kell, előttünk ült, teljes valójában.

A cikk végére pedig egy négysoros Garaczi, legutóbbi kötetéből, a Plazmabálból:

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

garaczi laci.

Röviden az íróról:

 - 1956. július 17-én született Budapesten.

 - Tanárképző főiskolára járt magyar–történelem szakra, de sosem tanított.

 - Dolgozott a Kosárfonó és Kefekötő Vállalatnál, illetve az Akadémiai Könyvesboltban.

 - 1983-1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el.

 - A '90-es évek második felében több évet töltött Berlinben ösztöndíjasként.

 - Több rangos irodalmi díj tulajdonosa, 2010-ben megkapta a Graz város írója címet.

 - Tagja a Szépírók Társaságának, s tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek.

 - Verset, színházi művet, prózát egyaránt ír.

Eddig megjelent művei:

• Plasztik (1985)
• A terület visszafoglalása a madaraktól (1986)
• Tartsd a szemed a kígyón! (1989)
• Nincs alvás! (1992)
• Bálnák tánca (1994)
• Mintha élnél (1995)
• Pompásan buszozunk! (1998 )
• Az olyanok, mint te (2000)
• Nevetnek az angyalok (2002)
• Gyarmati nő (2005)
• metaXa (2006)
• Arc és hátraarc (2010)
• Wünsch híd (2015)
• Plazmabál (2016)

Szekeres Balázs