Beck Zoltán az Erkelben
A pécsi 30Y zenekar március 2-án első alkalommal adott koncertet Gyulán, a Vigadóban, sokak örömére. Az elsősorban alternatív rockot játszó együttes számos erkeles diák kedvence. Nem csoda, hogy megszületett az iskolában egy leleményes kezdeményezés, Erdős István 12/A-s tanuló részéről. Ennek nyomán a koncert napján, délután a zenekar frontemberének, Beck Zoltánnak élvezhettük a társaságát és gondolatait egy röpke másfél óra erejéig az iskola könyvtárában. A cél nem egy frontális előadás volt, hanem a Zoli jelleméhez illő laza, kötetlen beszélgetés, egy rendhagyó irodalomóra, amelyen elsősorban nem az egyetemi tanárt, az írót, dalszövegírót vagy éppen a frontembert volt lehetőségünk megismerni, hanem az ezek mögött rejlő személyiséget, ideológiát, karizmát, egyszóval: Beck Zoltánt.
Az időjárásnak köszönhető húsz perc késés után először arról hallottunk, hogy a Wikipédián miért csak a Kacat nevű kutyája büszkélkedhet kereszthivatkozással – a feleségével és lányával ellentétben. Majd megtudhattuk, mi Zoli legfőbb problémája a megzenésített versekkel. Elmondása szerint, ha egy verset csupán dallamba helyezünk, azzal a vers létezésének és állandóságának megalázását követjük el. Mintha a meztelen versre egy hozzá nem illő gúnyát húznánk: a dallamot. Amitől az már nem lesz sem vers, sem pedig dal. Erre számos példát is hallhattunk rögtönzött, egy szál gitáros előadásából. A későbbiekben önmagáról vallott, arról, hogyan szippantotta be Ady és az irodalom, miért tartotta magát rossz középiskolai tanárnak, és hogy fiatalon miként tartotta benne a lelket Salinger Zabhegyezője, amely azt mutatta meg neki, hogy még azokból is lehet egyszer valaki, akik nem találják helyüket az iskola világában. Hiszen elmondása szerint a világ sem különbözik egy daltól, szövegtől, festménytől, egyszóval a művészettől, amelyben mindenki az lehet, aki csak lenni szeretne.
Nagy élmény volt számomra testközelből megismerni azt az embert, akinek a hangja és zenéje sok reggelen kísérte készülődésemet az iskolába.
Szathmáry Nándor (12. C)