Ditzingeni diákok testvériskolai látogatása Gyulán

Mint más településeknek, Gyulának is van testvérvárosa, mégpedig Ditzingen. Az Erkel Ferenc Gimnázium és  ditzingeni testvériskolája, a Gymnasium in der Glemsaue  1995 óta működteti  diákcsere programját. Ez tökéletes lehetőség arra, hogy megismerjünk egymás kultúráját, szokásait, ételei;, új élményeket szerezzünk és talán a legfontosabbak, hogy nyelvet tanulunk, világot látunk és barátokat szerzünk.

A ditzingeni iskola diákjai kísérőtanáraikkal május 8-án, vasárnap este érkeztek meg a békéscsabai állomásra, ahol mind a tíz fogadó család már izgatottan várta a vendégtanulóját.  Mikor végre beért a vonat, köszöntöttük egymást , majd mindenki egyből hazatért, az ideiglenes lakásába és lepihent, hogy legyen energiája a kalandos héthez.

Az első napon közösen ismerkedhetettünk meg Gyula látnivalóival , amit a magyar diákok mutattak be németül. Köztük volt a Világóra, a Ladics-ház a Százéves Cukrászda, a Gyulai Vár, a Várfürdő és az Almásy-kastély is. A nap folyamán meg is tapasztalhattuk a Várfürdő gyógyító hatását , mivel az egész délutánt a medencékben töltöttük. Miután mindenki kitombolta magát az élményfürdőben, hazamentünk és jobbnál jobb magyar házi ételeket kóstoltattunk meg a vendégekkel.

Másnap korán kellett kelnünk, hiszen  indult Gyuláról a vonatunk, ami Szegedre repített minket. Első utunk a vadasparkba vezetett. Amikor megérkeztünk, csapatokat alkotva elindultunk megcsodálni a különleges állatokat és elsajátítani új német állatneveket. Volt alkalmunk kürtüskalácsot venni, amit furcsa módon ismertek cserediákjaink is. Ezután az Árkádba vezetett az utunk, hogy pótoljuk a sok elvesztett kalóriákat, megebédeltünk és kiharcoltunk némi plázázást (#shopping day). Délután következett a városnézés, sétálgattunk a Tisza partján, megtekintettük a szegedi Dóm teret és visszaindultunk Gyulára.

Szerdán délelőtt a vendégeinkkel kipróbálhattuk  a kisvonatos városnézést, majd a vízibiciklizést ,ami nagyon szórakoztató és vicces volt. A nap további részét az iskolában töltöttük, itt először a gimnázium igazgatónője köszöntötte a csapatot, majd a csoportot kísérő német tanárnő is köszönetet mondott magyarul. Később közösen megebédeltünk az iskola menzáján, majd mindenki beült a saját délutáni órájára a partnerével.

A következő napon mindenki nyeregbe pattant és együtt elindultunk a Steigervald tanyára.  A biciklitúra sem volt unalmas, hiszen az odaút során egyszer eltévedtünk (részben az én hibám ,utólag is elnézést) , de miután sikeresen megérkeztünk az egész napot ott töltöttük, hagyományos magyar tanyasi állatokat simogattunk, lovagoltunk, röpiztünk és lovas szekéren mentünk egy kört a pusztában, bográcsban főtt  paprikás kumplit ebédeltünk. A délután folyamán lehetőségünk nyílt elsajátítani az íjászkodás alapjait és az ellőtt  veszőinket megkeresni. Biztonságosan hazabicikliztünk, ahol mindenki a saját családjával töltötte az este további részét.

Az utolsó közös napon  megcsodálhattuk, német nyelvű idegenvezetéssel az Almásy-kastélyt és a Gyulai várat, az ebédszünet után pedig egy csapatépítő programon vettünk részt, ahonnan közös erőfeszítéssel kellett kiszabadulnunk és a magyar diákok fordították németre a feladatokat. Szerencsére senki sem maradt bent, ezért teljes létszámmal jelentünk meg a búcsúesten. Együtt kvízeztünk,biliárdoztunk, tekéztünk, pizzáztunk és kivetítőn megnéztük a héten készült fotókbók készült kisfilmet.

A szombatot mindenki a pótcsaládjával töltötte, így mindenkinek más színes programja akadt. Este viszont, mi diákok egyik társunk családjánál összegyűltünk, szalonnát sütöttünk, jókat beszélgettünk, búcsúzkodtunk, énekeltünk és táncoltunk. Buli után épségben hazatértünk, mindenki összepakolt és lefeküdt aludni, mert tudtuk, hogy pár óra múlva el kell búcsúznunk és hosszú út vár a ditzingeni csoportra.

Vasárnap reggel minden család korán kelt. Szendvicseket készítettünk az utazóknak, bepakoltunk a kocsiba, majd elindultunk a békéscsabai vasútállomásra. Könnyes búcsút vettünk új barátainktól és megígértük, hogy tartjuk a kapcsolatot nyáron is, ősszel pedig meglátogatjuk őket Ditzingenben.

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy egy élményekben gazdag, csodálatos hetet töltöttünk el együtt, emellett fejlődött nyelvtudásunk és új ismereteket szereztünk. Nagyon szépen köszönjük a támogató hátteret szüleinknek; az iskolánkak, hogy részt vehettünk ebben a kalandban, és tanárainknak, hogy szabadidejükkel sem spórolva állítottak össze ilyen izgalmas programokat és végig velünk tartottak a hét folyamán. Külön köszönjük az anyagi támogatásokat az Erkel Ferenc Gimnázium tehetségeiért Alapítványnak, az Erkel Ferenc Gimnázium Alapítványnak és a Mathias Corvinus Collegiumnak.

Hegedűs Vivien Sugárka, 10.A