CERN

Az Erkel gimisek tanulmányi útja a CERN-ben

2015. szeptember 4-én az Erkel Ferenc Gimnáziumból 32 diák, többnyire fizika-kémia fakultációsok, Nagyné Kotroczó Andrea tanárnő szervezésében útra keltek, hogy meglátogassák Svájcot…..elsősorban a CERN volt az úticél!

Mindannyian nagyon izgatottan vártuk, hogy pénteken két órára megérkezzen a busz. Fél háromkor már mindenki a busz ablakából integetett rokonainak, utunk kezdetét vette. Először Kecskeméten álltunk meg, mert ott szállt fel az idegenvezetőnk. Ezután Balatonfüredre mentünk, ahol a Lóczy Lajos Gimnázium diákjait vettük föl.

Körülbelül este 11 órakor „léptük” át a magyar határt. Mindenki fáradt volt a hosszú utazás miatt, így könnyedén elaludtak… kivéve engem.

Én előre ültem, és onnan néztem a „világító városokat” és a fénylő járműveket. Azt hiszem, hajnali négy körül lehetett, amikor München környékén jártunk. Három óra elteltével megérkeztünk Svájcba. Első kitérőnk a Stein am Rhein nevezetű kisvárosba vezetett, amely a Rajna folyóra épül a Boden-tóhoz nagyon közel. Élveztük a Rajna-vízesést. Később ellátogattunk Zürichbe és Bernbe is. Minden városban egy óra hosszát nézelődhettünk. Ez idő alatt végigsétáltunk az óvárosi részeken, fényképeztünk és gyönyörködtünk a sok szép látnivalóban. Két órás utazás után, este kilenc órakor megérkeztünk Raronba, ahol a kempingünk található, a Rajna-folyó völgyében. Bár elfáradtunk, de mindannyian jó kedvvel léptünk be a mobilházainkba. Esténként kiültünk közösen egy nagy asztalhoz, és jókat beszélgettünk. Reggel, amikor felébredtem, hihetetlenül meglepődtem, hiszen hihetetlenül csodálatos hegyek néztek velem szembe, ahogy kitekintettem az ablakon.

A harmadik napon a Jungfrau nevű hegyet (4016 m magas!) és a Trümmelbach-vízesést látogattuk meg. Felvonóval mentünk fel a hegy bizonyos részéig, majd egy kisvonat vitt minket tovább. Lefelé sétálva indultunk a meredek úton, mellettünk a füves részen legeltek a szarvasmarhák kolomppal a nyakukban, eredeti Milka-világot tapasztalhattunk. Miután leértünk a hegyről, visszaindultunk Raronba. Másnap korán kellett kelni, 5 órakor, mivel 6 órakor már indultunk az atommagkutató központba, a CERN-be (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire, azaz Nukleáris Kutatások Európai Tanácsa). Bemutatták nekünk, hogy milyen komoly munkát végeznek az ott dolgozó kutatók és tudósok. Hallhattunk egy előadást angol nyelven egy olasz fizikustól, aki egy francia egyetemen professzor, micsoda nyelvi kavalkád. Kiderült az is hogy, a CERN egyik vezetője egy magyar hölgy, ezáltal a dolgozók kemény 1% is magyar. Nagyon érdekes volt, mivel olyan dolgokról is beszéltek, amelyek számomra eddig elképzelhetetlenek voltak. Hallottunk egy 400 km magasan vizsgálódó űrszondáról, az AMS-ről, amely vizsgálta a Földre becsapódó részecskéket….és ezeket még láttuk is!

Követező állomás a Gruyere sajtgyár volt. A gyárban azon kívül, hogy telefonon beszélhettünk a „tehén”-nel és robotokat láttunk munkavégzés közben, sajtkóstolót és ajándéksajtot is kaptunk.

Majd a Broc nevű faluban a Cailler (az igazi Nestlé) csokigyárba mentünk. Csak ámultunk a technológiákon, és a bemutató végét korlátlan csokikóstolóval zártuk.

 Utunk Montreux városban folytatódott.  Úgy érzem, ez az a hely, amely igazán megragadott engem. Freddie Mercury kedvenc városa volt, megtaláltuk a szobrát is. Az utca tele virágokkal, a víz kristálytiszta volt, a parton verset olvastak, és minden nagyon nyugodtnak tűnt. Utolsó napunkon ellátogattunk Luzernbe és Vaduzba. Luzern is nagyon tetszett.  Majd Liechtenstein hercegség fővárosába, Vaduzba érkeztünk. Egy kisvonatra felszállva ismerhettük meg a várost, méghozzá magyar nyelvű idegenvezetés segítségével.  

Remekül éreztem magam, sok információval, élménnyel gazdagodtam, a társaság is remek volt. Csak azt sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez a pár nap.

Kóra Katalin Bianka 11. C