Matekverseny - Galánta

Galánta

Idén került 40. alkalommal megrendezésre a Felvidéki Magyar Matematikaverseny.

Békés megye 12 diákja Marczis György tanár úr szervezésével jutott el a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumba. Egy vasárnap délután, a délelőtti indulást követő félnapos utazás után megérkeztünk a felvidéki kisvárosba, Galántára. Felsértettük a téli friss havat bőröndjeinkkel, majd elfoglaltuk megérdemelt helyünket egy apartmanban. Este a versenyhez szükséges frissességért hamar elaludtunk, ami egy diákcsapatnál igen ritka esemény. A reggeli ébredés és a rendezvény helyszínére vonulás után gyorsan eleget tettünk az ilyenkor megszokott ceremóniának, a megnyitó meghallgatásának, ami a helyszín ellenére magyarul történt. A Szlovákiában található városban mindenki, akivel találkozhattunk, beszélt magyarul, jelentősen megkönnyítve eligazodásunkat. Megírtuk a versenyt. Miután túl lettünk a 4 órás körkérdéseken, megbeszéltük a feladatokat az ebédlőbe menet. Olyan szerencsések lehettünk, hogy együtt ebédeltünk a két nyelvet beszélő iskolásokkal. Kaptunk egy pár órás szünetet;a városnézés elnapolása miatt éppen a WiFi-router közelében táboroztunk le. A tanárok javítottak. Az eredményhirdetés megtekintéséért beköltöztünk a nagyterembe. Annak ellenére, hogy háromnapos matekversenyen nagyon kevesen vennének részt - a nemzetköziségből következően -, szép számban jelentünk meg. Tanár úr összehálózta a csapatot és rávett minket egy fotózásra.

Meglettek az eredmények. Bár dobogósunk nem lett, az elő-középmezőnyt mi foglaltuk le. Utazás a szállásra, vacsora, panzió. Megérkeztünk a szobákba; és mivel töltik ilyenkor a matekosok az időt? Kártyatrükkök, megszokott kockulás a telefonokkal és filmnézés. Aludtunk egy keveset, majd a reggeli órákban felültünk a vonatra. Átszállásonként fokozatosan romló minőségű és tisztaságú kocsikkal haladtunk Gyula és Békéscsaba felé. Egy újabb utazásos nap, majd leszállva a szerelvényről hazai tájra érkeztünk. Eltűntek a hegyek-dombok, meg persze a hó is, de hazaértünk.
A rövid összefoglalás kedvéért csak annyit mondok, ha jövőre is adódik a lehetőség, nem hagyom ki, ahogyan a többiek sem.
Köszönöm az Erkel Ferenc Gimnázium tehetségségeiért Alapítvány támogatását!

Varga Zoltán, 10.B